„Amikor fonalból és szálakból szővünk,
részesévé válunk egy több,
mint tízezer éves ősi hagyománynak.
Nem egyszerűen csak a magunk
kedvedért és az utódoknak,
a jövő generációjának alkotunk,
a munkánk részévé válik elődink munkásságának is.”
Meadow Coldon
A KUKUmobil művészet és kézművesség, reflektív és konstruktív, vagyis egy kerekre épített mobil műhely, amiben helyet kap a tudás és annak átadása, az oktatás.
A KUKUmobil egy olyan kerekeken guruló szövőműhely, ami elég nagy, hogy egy álló szövőszék elférjen benne, viszont elég kicsi ahhoz, hogy Európát keresztül-kasul bejárjuk vele.
Az útitervhez hozzátartoznak az alkalmi megállóhelyek, ahol a KUKUmobil átalakul egy ideiglenes „pop-up-műhellyé”. Ezek a megállók fontos részei az útitervnek és a „pop-up-műhely” alapvető eleme a művészeti KUKUmobil-projektnek.
Az útvonal a portugál tengerpartól, az Atlanti-óceántól indul, és cikk-cakk-vonalban szeli át az európai kontinenst, hogy végül elérje a Fekete-tenger partját.
Az álló szövőszéken az eredeti Gobelin-technikával hosszú évek alatt jön létre egy nagyméretű falikárpit. A szőtt kép kiindulópontja a képi terv, egy festett karton, ami a Gobelin-technikának fontos része, és amit a művésznő, Andrea Milde saját maga tervezett és festett. Ez a képi terv út közben változik, kiegészül az út élményeivel és a helybeli kutatások eredményével.
#A művészeti projekt mobil formája megállókkal meg-megszakítva alkalmat ad arra, hogy a kárpit szövése mellett workshopokat tartsak, ahol az érdeklődök bepillanthatnak a műhelytitkokba, megismerhetik a kárpitszövés technikájának alapjait és a komplex szövési folyamatot.
#Alkalom adódik arra, hogy a projekt indíttatását és mozgatórugóját megismerjék. Mi késztet egy művészt arra, hogy útra keljen, amikor a nagy szövőszék alapvetően helyhez kötött?
# Az érdeklődök megismerhetnek egy, ma már sokak számára ma már alig ismert kézműves technikát, ami évezredek óta emberi kultúra része. Generációk adták át egymásnak a tudást, a tapasztalatot, finomították a technikát, kezdve a szálak legegyszerűbb feldolgozásától a minták részletének legfinomabb kidolgozásig. Ezt a kulturális technikát megőrizni és tovább vinni, megmenteni a kihalástól, nem lehet csak egyes kiválasztottak feladata. Ez a feladat a társadalomé, amelyik szeretné ezt a kincset megtartani és a jövő generációi számára is elérhetővé tenni.
# A KUKUmobilban elgondolkodhatunk Európáról, mint egy közös térről és a társadalmak és kultúrák alakjáról és szerkezetéröl. A kész mű az Európán belüli sokszínű valóság és sokféle identitás tükre, és úgy is értelmezhető, mint az egymással való összefonódás metaforája és egyértelmű igenlése annak a szolidaritásnak, ami a civiltársadalom alapja.
# Itt újra rátalálhatunk az emberközpontú dimenzióra. Fedezzük fel az emberi léptéket a térben, az emberi tempót az idöben, az alkotóerőt és az alkotás emberi komplexitását. A világon csak az ember képes arra, hogy olyan dolgokat találjon ki és ezeket megalkossa, ami még annál is több, mint amire az ember eredetileg képes lenne. Az ember hajlamos arra, hogy önmagát túlértékelje és többre vágyjon annál, mint amire képes és ezzel extrém esetben még saját magát is megsemmisítse.
# Ez egy meghívó az emberi mértékre úgy az időben, mint a térben, a kreativitásban és a komplexitásban. A KUKUmobil célja, hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt, abban a feszültségben, amit a szüntelenül növekvő tér és sebesség okoz. Mint önálló és öntudatos egyének szeretnénk magunk számára kiszabni a határt és a fönntarthatóság mértékét.
# Gondolkodjunk el a múló időn, hogy megérthessük elméleti és konkrét jelentöségét. A KUKUmobil példát mutat arra, mi is a slow-art, a slow-living: a lassítás lehetősége és annak kipróbálása visszavisz minket az emberi dimenzióba és ajtót nyit egy fönntartható, a környezetet védő és értelmet adó életmódra.
# Mi a nyilvános tér? Értelmezzük újra, hogy újra átélhessük és megérthessük a közösség értelmét és mibenlétét. A nyilvános tér biztosítja az közvetlen kommunikációt és a tudás átadásának közvetlen módját, ahol a hétköznapokban is mindenki számára elérhetővé válik a művészet.
A KUKUmobil úgy halad előre, mint a kézipari és kézműves múlt egyik nyomkeresője; a textil, a kulturális és társadalompolitikai eredet nyomkeresője.
A KUKUmobil úton van és mint egy nomád krónikás, aki a történelmi átalakulás pillanatában szemtanúvá válik, úgy lesz egyszerre a múlt őrzője és az új kapcsolatteremtés, az új európai identitás indítványozója. Ez az új európai szellemiség már ma is sokfelé talált otthonra a fejekben és a szívekben.